Ajánlás!!

TEGNAP,MA,HOLNAP.

Sosem Haragudj Arra......

Sose haragudj meg arraKi durva szóval megsebez.Tudom jól, hogy fáj a sértésValld be, a fontos mégsem ezHidd el, jók az emberek,Valakiért mindenki harcol,Valakit mindenki szeret." /Victor Hugo/Szakály Dezső: A leghatalmasabb.Nem az a leghatalmasabb,aki ország-világ ura.Nem az a leghatalmasabb,aki szelek, tengerek fölötturalkodik.Nem az a leghatalmasabb,akinek a legtöbb öldöklőfegyvere van,az sem, akinek legnagyobba kincse, gazdagsága,hanem a leghatalmasabb,aki embert szül a világra.

Édesanyám Emlékére

ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE!Megint hazaindulok nemsokáraNagy néma csend borult a kis szobáraÜres, kihalt lett, az ajtaja zártNincs már ott, aki eddig hazavárt.Békülten mondom: elköltözöttNem lakik többé az élők közöttÓh, hogy várt mindigmilyen nehezen,szorongva lestemikor érkezemS amikor egyszer csak, elébe léptemÚgy felragyogott, az a kedves két szem!Pedig szolgálatom hívó szaváraÉn, olyan gyakran hagytam őt magáraÉs neki fájt, minden búcsúvételKörültipegett anyai féltéssel.Amíg csomagoltam ,és rendezgettemSzeme kísért, csendesen ült melettem.S belesűrítve minden féltő gondotNéhány búcsúzó szóval annyit mondott:Vigyázz magadra gyermekem!Azután, egyszer Ő is útrakelt...Végső tekintetével átölelt és indulthangtalanul, csendesen...Elment! Elment! Hiába keresemŐ utazott el - ismételgetem.Tudta, hogy örök hajlék hívja fennÉs most előrement ,és hazavárCsak egy kevés idő van hátra már!S ha véget érnek próbák, földi harcokMegint meglátom azt a kedves arcotOtt, hol nem választ el soha semmiÉs soha többé nem kell búcsút venni.Kicsiny szobánk, most csendesen fogadDe csendje is, tud drága titkokatHogy vár mint eddig: hogyne várna rám!Hazavár most is, az Édesanyám.

ESTE

Este van...

Most este van, lefekszem napomra visszanézek,fáradt vagyok, meleg volt,a hőség elcsigázott,sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem mint útszéli virágot.Napomra visszanézek,beszéltem emberekkel,azok is megsebeztek,szavak tüskéjét érzem,próbálom elfeledni,poros ruhám levetni És aludni hófehérben.Késő van már, elalszom,elfordulok napomtól,a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem,szívemre ráterítem,borogatom, - ne fájjon.

JÓ BARÁT...

Azt kérded ki az igazi, ki valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden, apró baját:
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát,
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alul múlod őt, vagy talán szárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.
Kinek nem számit, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélgetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül a sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes , minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmények között vállalod.