Vers Rólad:

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban

Rád is gondoltÉs elmosolyodott. Örült neked. Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első "a" betűt, amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre láttaa durcás sértődéseidet, a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.És minden perced szépségéért előre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged. Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.

Ez az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett nekedegy pont a hátadhoz illő, keresztet.

Amilyet senki másnak nem adott. Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel. Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád, megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz, akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretetta kereszteddel együtt.